Kert - Part 1.

Mikor a miénk lett, teljesen csupasz volt. Egyetlen bokor nélkül, valamikori veteményesek nyomait őrizve bámultuk, és kicsit kételkedve néztünk egymásra: meg tudjuk ezt mi csinálni? Mi, akik addig a panelt laktuk, és csak vendégségbe jártunk a családunk kertjeiben, hétvégén Bálicsba, nyaranta a Balatonra. Képesek leszünk rá? Van bennünk annyi ötlet, akarat, mittudomén micsoda, ami ahhoz kell, hogy egy ekkora területre életet, virágzó, lombozó, élhető környezetet teremtsünk?
Lassan 11. éve nyírunk, metszünk, ültetünk...és legtöbbször szeretjük is. Jó, nem a vele járó munka a fő élvezet, sokkal inkább a látványa, a szépsége, a belőle áradó nyugalom és a vele járó harmónia az öröme.
Ma kiadós eső áztatott minket. Mikor órák múlva elvonult, kimentem fotózni. Körbejártam mindent, bokrokat, fákat, a régi, bontásra ítélt sufnit, amit nincs szívem elbontatni.
Csodálom azt a megismételhetetlen harmóniát, mely a természetből felém árad. A tökéletességét, a megismételhetetlenségét, a kiegyensúlyozottságát.

Az első növény....egy hipermarket féláras akciójában vettem. Futórózsa állt az egy szál, élettelennek tűnő kóró papírján. Fogalmam sem volt, hogy milyen egy futórózsa:) Hazahoztam, és beültettem egy kis cserépbe. Következő évre (sikeresen túlélte a teleltetést a pincében, ma sem értem, hogy sikerült neki??) nőtt kb. fél métert, és folyton felborult. Persze, kicsi a cserép - gondoltam, és átültettem egy nagyobba. Ám nyár végére azzal is borulgatni kezdett.... Ki kéne ültetni- javasolták. Kiültetni? De hová, hogyan??? Nem fog szegény elfagyni télen?? - aggodalmaskodtam. De végül győzött a józan ész: rózsabokrocska kiültetésre került.
És amint a fenti képek is igazolják, végleges helyén igen jól érzi magát. Az elmúlt majd egy évtizedben óriásira nőtt, teleket jól bírja. Köszöni szépen, jól van!

Francia levendula, rozmaring egy kaktusz-szerű növény:) társaságában. Azért a cserepes növényeket mind a mai napig szeretem ám:)

Muskátlik megtépázva, vihar után. És a méhecskék is előjöttek:)
Napsütéses májusi hétvégét kívánok Nektek:)

Sheperd's pie - Kanadából

A receptet Ágnestől kaptam, Kanadából. Köszönöm, kedves Ági!
Egyszerű, könnyen, gyorsan elkészíthető, már másodszor volt nálunk ebédre. Zöldségekkel mindenki a saját izlése szerint pakolhatja meg, és a hús része is bátran lehet száraz, egészséges szárnyas, szóval dietetikai ismereteim szerint is ez egy egészségesen elkészíthető és akként is fogyasztható étel!
Leírom, én hogy készítettem:
70 dkg darált pulykahúst kevéske olajon, 2 fej apróra vágott hagymával és 6-7 gerezd fokhagymával megpároltam. Őrölt borssal, kakukkfűvel, sóval ízesítettem. Kevés angolszalonnát is tettem bele - csak az íze miatt :) - na jó, ez nem túl diétás, de annál finomabb alkotóelem ebben az ételben!
Vegyes zöldséget pároltam (zöldborsót, zöldhüvelyű zöldbabot, kukoricát, karfiolt), kb. 60-70 dekányit.
Mikor a két összetevő elkészült, összekevertem őket. Egy tepsibe öntöttem ezt az egyveleget, rá szerecsendióval ízesített burgonyapürét simítottam. Az egészet alaposan behintettem reszelt sajttal. Sütőben kb. 20-25 percig sült, míg a sajt piros kérget nem adott.
A sütőből kivéve kicsit hűlni hagytam, majd  kockára vágva találtam.
Olyan egyszerű és finom! Az alkotóelemek variációs lehetőségei hús és zöldségek tekintetében szinte végtelenek:)

Az első.....

Akkor elindulok vele.....
Sokáig hezitáltam, többször megbántam, hogy szét/kettéválasztottam a régi blogomat, hogy két külön témakör köré csoportosítsam bejegyzéseimet. Aztán meggyőztem magamat, hogy ez így mégis csak jó lesz: a régiben lesznek az ékszerek, nemezes-gyöngyös alkotások, itt pedig minden egyebet rögzítek. Talán, talán eljutottam arra a szintre, hogy az alkotós blog eredeti témájában, "egymagában" is megállja a helyét, talán, talán lesz időm, energiám ennek az irogatós blognak a gondozására is, hogy egy idő után ez is megfelelő nívóra jusson.
Szóval vannak még bizonytalanságok, kételyek bennem, de azt hiszem, ez így van rendjén. Frászt kapok a túlzott magabiztosságtól! Igen is dolgozzunk meg magunkkal minden nap, ne söpörjük el a bennünk felmerülő kérdéseket egy lekezelő, energikus legyintéssel. Ezek a belső apró harcok, vívódások visznek előre, teszik jobbá, értékesebbé a személyiségünket, ettől válunk emberré a szó nemes értelmében. Ez a belső, jobbító harc sarkall aztán újabb és újabb, nemesebb és igényesebb megnyilvánulásokra, tettekre, tevékenységekre, munkára és érzelmekre. Ezt a fajta mentalitást én kritikus önbizalomnak hívom.
Lezárva a fenti kis bevezetőt, végül de persze egyáltalán nem utolsó sorban szeretettel köszöntök minden ide látogatót, kedves olvasót! Köszönöm, ha elolvassa bejegyzéseimet, köszönöm, ha kommentet küld!
Szép, tartalmas napot kívánok Mindenkinek!