Öröm

Ez most rólunk, a családomról szól. Van egy gyönyörű, okos lányunk, negyedéves a jogi egyetemen. Az utóbbi fél évben megszaporodtak a nehéz vizsgái, szigorlatai. Hát hiába, lassan befordulunk a célegyenesbe, már csak az utolsó, ötödik év van hátra, egyre élesedik a helyzet. Ma reggel ismét egy ilyen nagy feladat várt rá. Három hete éjt nappallá téve készült az egyik leghúzósabb tantárgy szigorlatára, a BE-re. (büntető eljárásjog) Az utolsó napok mindnyájunk számára rendkívül feszültek voltak. Igyekeztünk mindent alárendelni a Célnak, hogy Zs. nyugodt körülmények között készülhessen. Eljött a mai reggel: a vizsga beugró kérdésekkel kezdődött. Aki itt nem teljesít legalább 75 %-ban, az nem mehet be vizsgázni. Reggel 9-kor jött a telefon: beugrottam!!! És most akkor jöhet a szóbeli megmérettetés. Mi, apja és anyja itthon vagyunk ezekben az órákban. Tennivaló, elintézendő dolgok garmada, de mi csak ülünk, és várunk. Képtelenség ilyen feszültségben bármit is csinálni! Ülünk és nézzük egymást. Meg a mobilt. Mikor csörög már? Miért nem hív. Szinte percenként emelem a készüléket, nézem, van-e térerő. Térerő van, a készülék néma. Eljön a tíz óra, fél tizenegy. Csak nem hív ez a gyerek! Az agyam totál leblokkol, egy épkézláb gondolatot nem vagyok képes megfogalmazni....kezem-lábam hideg....féltem, aggódok érte. Az egyetlen gyerekem, Istenem add, hogy sikerüljön neki! Annyit készült, annyit tanult, mindenről lemondott a Cél érdekében...ugye, drága jó Istenem, vele vagy??  Háromnegyed tizenegy: csörög a telefon!!!! És meghallom azt a semmihez sem hasonlítható, örömmel teli hangját: anya, sikerült! A boldogság könnyeket csal a szemembe. Apjával hirtelen felszabadulunk, és már újból tudjuk tenni a dolgunkat. Egymásra nézünk: nem hiába, a mi lányunk::))
Ez egy nagyon szép nap lett, KÖSZÖNÖM!!!!

Kedves Díj Ágnestől:)

A minap kaptam egy számomra nagyon kedves embertől, Ágnestől ezt a díjat. Jól esett a figyelmessége, hogy gondolt rám is:) Néhány hónappal ezelőtt találtam rá, és lettem rendszeres látogatója a blogjának. Szerencsére sokszor és sokat bloggol, élvezettel olvasom az írásait. Tetszik, ahogy, amit ír, szeretem, hogy lehet vele kommunikálni, dumcsizni, érdekes történetei, meglátásai, véleményei vannak. Kedves, barátságos, emberszerető, nyílt szívű és őszinte. Örülök, hogy megismerhettem!! Kedves Ági, ezúton is köszönöm a díjat!

A díjjal kapcsolatos teendőim:
1./Megköszönni, kitől kaptam.
2./ Kihelyezni a blogunkban egy poszt keretében.
3./ Tovább adni 12 személynek.
4./ Értesíteni őket a díjról.

A 3. és 4. pontot én - szíves engedelmet kérve - kicsit átvariálom.  Mivel két blogot is vezetek párhuzamosan, így én szeretném MINDENKINEK, aki vagy a "Szirtesdori nemezei és gyöngyei" blogomat, vagy ezt az irogatós blogomat követi rendszeres figyelemmel, köszönetképpen átnyújtani ezt a díjat,  sok szeretettel:)

Vasárnapi kényeztető

A szombatra tervezett sütést  a kánikula okán mára halasztottam. Az éjjel jött hidegfront üdítőre hűtötte a levegőt, ma kifejezetten jól esett a konyhában a meleg sütő mellett lenni. Ágnes  blogján olvastam a meggyes sütemény receptjét, amit készítettem. Kicsit változtattam rajta, annyiban, hogy nem csak meggy került bele, hanem az első érett kajszikból is raktam rá. Így ez igazából meggyes-kajszis süti lett. Szerintünk nagyon finom! A vaníliás cukorral, melyet Ági tanácsára tettem bele, még csábítóbb az illata, íze. Elkészült, és a felét már meg is ettük::)) Könnyű, a tészta "éppenhogycsak", nagyon lájtos, valójában a gyümölcsök dominálnak benne. És ahogy Ági írta, percek alatt összeállítható sütemény, nem kell vele sokat vacakolni.  Köszönöm Ági a receptet!
A vasárnapi kényeztetés kulináris oldala imígyen megvolt. Időközben kisütött a napocska is, így megyek ki a kertbe madárcsicsergést hallgatni:) - ez lesz a lélekkényeztetőm ma:)

Egy, megérett a meggy.......

Van két meggyfánk a kert gyümölcsös részében. Az egyik fa cigánymeggy, ez apró szemű, kevés húsú, ám igen zamatos fajta. Jó tíz éve ültettük, amolyan nosztalgia-félének. Gyerekkoromban szüleimnek hatalmas gyümölcsös-hétvégi kertje volt Donátusban, ahol rengeteg időt eltöltöttem, sokszor kényszerből:) (tudjátok milyen egy gyerek, ha szülei rendre kicipelik a kertbe...:) A kertészkedés részét nem igazán szerettem, nem érdekelt,  de például volt saját hangyabolyom, amit lelkesen etettem az uzsonnám maradékával. Szóval Donátusban rengeteg cigánymeggy fa volt, kb. 10-12 darab. Két sorban voltak ültetve, és tavasszal, mikor virágoztak, csodálatosan szép fehér zuhatag borult rám, mikor alatta elmentem...Olyan igazán mesébe illő volt az a meggyfa-sor. Hát ennek a gyönyörű meggyfasornak az emlékére kértem én ezt a fát.....Idén sajnos egy szem nem sok, annyi sem termett rajta.
De a másik meggyfánk! Ennek a meggynek a fajtáját nem tudom, már nem emlékszem rá, mit mondott a kertész, mikor vettük. Tény, hogy idén káprázatosan sok meggy érik rajta. Idén először, mert bár lassan tíz éve ültettük, de eddig épp hogy pár szem gyümölcsöt adott. Most meg eljött a meggy szezonja nálunk, végre van sok szépséges meggyecskénk:) A hét közepe óta szedjük, az első adagok a fagyasztóban végezték, bezacskózva adagonként. Tegnap szedtem egy újabb hatalmas vájdlinggal (pardon, de jobb szó nem jut rá eszembe, csak ez a vájdling), Z. kimagozta (nagyon rendes, szó nélkül bevállalja ezt a meglehetősen utálatos feladatot!), én lecukroztam, és ma jól megfőztem:) Hagyományos módon, semmi befőzőcukros figura (befőzőcukor aranyárban), szóval jó sokáig rotyogott, közben folyamatos kevergetés, majd üvegekbe töltés és urambocsá' szalicilozás következett. Most egy kosárban, jól bebugyolálva hűlnek szép lassan... Nem passzíroztam, nem turmixoltam össze, mi amúgy darabosan szeretjük.:)
Mindjárt megyek a következő, ezúttal kisebb adag meggyért a fára, a holnapi meggyes sütihez való adagot leszedni. Pazar receptet olvastam Ágnes blogján, ezt fogom elkészíteni.
Szokták volt mondani, hogy a munka sok mindenre gyógyír. Bár nekem ez a meggyel való pepecselés nem igazi munka, sokkal inkább kedves szórakozásnak fogom fel, mint kötelező penzumnak, ennek ellenére, vagy talán épp ezért, gyógyír az elmúlt napok, hetek negatív eseményeire, élményeire, megnyilvánulásaira. Persze a másik lélekterápiámat, a nemezelést is űztem a héten, de erről majd a másik blogomon olvashattok (fotókat kell még csinálnom az újabb munkákról).
És végül, de egyáltalán nem utolsó sorban itt szeretném megköszönni a kedves, bíztató, erősítő maileket, amiket a múltkori szomorú bejegyzésem után kaptam Tőletek! Jelentem haladok, épülök újból:)
És most irány a kert!
Mindenkinek szépséges, gyümölcsökben és pozitív élményekben gazdag hétvégét kívánok:)

Bach, Toccata and Fugue in D minor, organ

Lassan írok ide.....sok minden történik velem, körülöttem....Próbálom a dolgokat jó oldaluk felől közelíteni, de nem igazán megy. Ez egy nagyon rossz periódus most. Nem szívesen írok róla. Pedig az élet alapjában véve olyan szép, és a nehézségek azért vannak, hogy leküzdjük azokat. (jó kis közhelyek, tudom...) De amikor nem egy, nem kettő, de huszonkettő vagy inkább végtelen számú lesz hirtelen a körülötted feltornyosuló akadály, amikor nem tudsz mibe kapaszkodni, nem kapsz erőt legfontosabb energiaforrásodtól, önmagadtól, és úgy érzed, elfogyott az üzemanyag............na akkor (na most) kellene jönnie valaminek, ami kilendít ebből a rémállapotból. Egyenlőre nem jön az a valami.
Most Bachot hallgatok. Megnyugtat és kitisztít. Átmossa az agyamat...hallgassátok Ti is: