Egy, megérett a meggy.......

Van két meggyfánk a kert gyümölcsös részében. Az egyik fa cigánymeggy, ez apró szemű, kevés húsú, ám igen zamatos fajta. Jó tíz éve ültettük, amolyan nosztalgia-félének. Gyerekkoromban szüleimnek hatalmas gyümölcsös-hétvégi kertje volt Donátusban, ahol rengeteg időt eltöltöttem, sokszor kényszerből:) (tudjátok milyen egy gyerek, ha szülei rendre kicipelik a kertbe...:) A kertészkedés részét nem igazán szerettem, nem érdekelt,  de például volt saját hangyabolyom, amit lelkesen etettem az uzsonnám maradékával. Szóval Donátusban rengeteg cigánymeggy fa volt, kb. 10-12 darab. Két sorban voltak ültetve, és tavasszal, mikor virágoztak, csodálatosan szép fehér zuhatag borult rám, mikor alatta elmentem...Olyan igazán mesébe illő volt az a meggyfa-sor. Hát ennek a gyönyörű meggyfasornak az emlékére kértem én ezt a fát.....Idén sajnos egy szem nem sok, annyi sem termett rajta.
De a másik meggyfánk! Ennek a meggynek a fajtáját nem tudom, már nem emlékszem rá, mit mondott a kertész, mikor vettük. Tény, hogy idén káprázatosan sok meggy érik rajta. Idén először, mert bár lassan tíz éve ültettük, de eddig épp hogy pár szem gyümölcsöt adott. Most meg eljött a meggy szezonja nálunk, végre van sok szépséges meggyecskénk:) A hét közepe óta szedjük, az első adagok a fagyasztóban végezték, bezacskózva adagonként. Tegnap szedtem egy újabb hatalmas vájdlinggal (pardon, de jobb szó nem jut rá eszembe, csak ez a vájdling), Z. kimagozta (nagyon rendes, szó nélkül bevállalja ezt a meglehetősen utálatos feladatot!), én lecukroztam, és ma jól megfőztem:) Hagyományos módon, semmi befőzőcukros figura (befőzőcukor aranyárban), szóval jó sokáig rotyogott, közben folyamatos kevergetés, majd üvegekbe töltés és urambocsá' szalicilozás következett. Most egy kosárban, jól bebugyolálva hűlnek szép lassan... Nem passzíroztam, nem turmixoltam össze, mi amúgy darabosan szeretjük.:)
Mindjárt megyek a következő, ezúttal kisebb adag meggyért a fára, a holnapi meggyes sütihez való adagot leszedni. Pazar receptet olvastam Ágnes blogján, ezt fogom elkészíteni.
Szokták volt mondani, hogy a munka sok mindenre gyógyír. Bár nekem ez a meggyel való pepecselés nem igazi munka, sokkal inkább kedves szórakozásnak fogom fel, mint kötelező penzumnak, ennek ellenére, vagy talán épp ezért, gyógyír az elmúlt napok, hetek negatív eseményeire, élményeire, megnyilvánulásaira. Persze a másik lélekterápiámat, a nemezelést is űztem a héten, de erről majd a másik blogomon olvashattok (fotókat kell még csinálnom az újabb munkákról).
És végül, de egyáltalán nem utolsó sorban itt szeretném megköszönni a kedves, bíztató, erősítő maileket, amiket a múltkori szomorú bejegyzésem után kaptam Tőletek! Jelentem haladok, épülök újból:)
És most irány a kert!
Mindenkinek szépséges, gyümölcsökben és pozitív élményekben gazdag hétvégét kívánok:)