2011. augusztus 22., hétfő

Balaton

Megjöttünk. Nagyon jól éreztük magunkat....visszazökkenni a hétköznapokba még nemigen megy.... de majd igyekszem::)) Drága Lányok, Tami, Merci, Ági !! Köszönöm a kommenteket, nagyon-nagyon jól esnek a szavaitok! Most elég nehezen megy az írás, annyi szép és pihentető apró élményben volt részünk, nehéz feldolgozni, leírni ezeket! A nyugalom, a csend, az elvonulás mellett volt részünk nyüzsiben, kedves rokonokban, jó beszélgetésekben is. Ezek a múltidéző beszélgetések, melyek néha szomorkásak, néha vidám történeteket idéznek nagyon fontosak nekünk. Általuk válik kerekké az életünk, a múlt gyökerei segítenek a jelent megélni, megérteni. És tanultam is valamit: nem szabad tárgyakhoz ragaszkodni, mert a lényeg nem ebben rejtőzik, hanem az egymás iránti megértésben, szeretetben, amit A BALATON nélkül is fogunk tudni őrizni. Na jó, ez így túl szép, őszinte leszek: nekem ez A BALATON még sokáig hiányozni fog::))

2011. augusztus 15., hétfő

Lehet, mazochisták vagyunk....

mert az utóbbi 25 évben szinte kivétel nélkül a nyár végén mentünk ill. megyünk az éppen aktuális kisebb-nagyobb (ez elsősorban pénztárcafüggő) nyaralásra. Végigszenvedjük a júniust, júliust, augusztus első felét, és mindig a 20-a körüli hetet célozzuk meg a kikapcsolódásra. Addigra körülöttünk mindenki jól kipiheni magát, barnán és mosolygósan közlekedik, mi meg vágyakozva nézzük a naptárt: mikor jön augusztus vége végre??? Eljön ám az is, tudom én, de azt is tudom, hogy azzal vége is a nyárnak...
Szóval ez a rossz része, mármint a kánikulai vonszolódás, sóhajtozás, ábrándozás a vízpart, a hegyek, a kiszakadás után... Hol van még az augusztus 20-a?
Lehet, azért alakultak a nyarak rendre így, mert nekünk anno augusztus 23-án volt az esküvőnk. És valahogy évről-évre azt szerettük volna, hogy azokban a napokban egy kicsit lazíthassunk, pihenhessünk, nyaralhassunk. Legyen meglepi, egy kis finomsággal, édességgel, egy üveg pezsgővel, amúgy lazán. Ne gondoljatok nagy dolgokra persze, csak olyan kicsi kényeztetősekre, amelyeket a hétköznapok rohanásában az ember nem enged, nem engedhet meg magának. Sokszor jártunk le a Balatonra az elmúlt években augusztusban, anyósomék nyaralójába egy-két hétre, néha csak pár napra. Volt, hogy a tengernél jártunk, az elérhető kedvenc az Adria, volt, hogy a hegyeket választottuk, itt elsősorban Ausztriát szeretjük.
Idén ismét a Balaton a célpont. Idén ünnepeljük a 25. évfordulónkat.. És idén megyünk utoljára A BALATONRA. Mert nekünk A BALATON (így, csupa nagy betűvel) az a bizonyos nyaraló, ahol annak idején a nászutunkat is töltöttük. És itt töltött sok-sok időt a kislányunk még pici és már nagyobbacska lányként a nagymamával. Itt sütöttünk először faszénen husit, itt fröccsöztünk kánikulában az árnyékban, itt sétáltunk esténként hatalmasokat a kicsi nyaralóházaktól sűrű utcácskákban. Itt láttam először és utoljára lótetűt...kóstoltam a kólát rummal, innen bicikliztem át Bélatelepre.
A ház alapjait a férjem  ásta ki anno a nagypapájával. Mindent tudok erről a telekről, erről a házról. Történeteiből az építkezés és az első évek minden mozzanatát ismerem.
Idén utoljára megyünk, mert a kis nyaralót anyósomék eladták. Szempontjaik teljesen érthetőek, akceptálhatóak. Már nem fiatalok, és a nyaraló költségei is magasak. Felajánlották nekünk, vigyük tovább mi a telket, házat. A kötöttségek azonban komolyak, ezzel tisztában voltunk. Minimum kéthetente lejárni, füvet nyírni, karban tartani, etc. Nekünk itthon van kertünk, szerencsére. Sokszor éppen elég, ha nem túl sok, ezt a 250 négyszögölnyi füvet lenyírni, virágokat, bokrokat, fákat gondozni. Köszöntük a felajánlást, de fájó szívvel nemet mondtunk. Meghirdették hát a nyaralót, és képzeljétek, csoda történt: vevője lett A BALATONI háznak. Csoda, tekintve az ingatlanpiac jelen helyzetét.
A történet ennyi. Mi pedig most kivesszük éves rendes szabadságunkat, és elmegyünk utoljára nyaralni A BALATONRA. Nemigen fogok netezni, bár lenne rá lehetőségem, de végre nem nézem annyit a monitort. Helyette sétálunk nagyokat, vagy lehet "csak" ülünk esténként a teraszon, beszélgetünk, iszunk egy kis vörösboros kólát, bámuljuk a csillagokat, hallgatjuk a tücsköket. Reggel elbiciklizünk a kisboltba friss kifliért, túrós batyúért, délben halat és lángost eszünk a parton. Este megünnepeljük a huszonötödiket:) Aztán elbúcsúzunk a háztól, A BALATONTÓL.
Szeretnék sokat fotózni, és majd Nektek is megmutatni a mi kicsi mesénket.
Sziasztok:)